A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Az alvóbusz

Éjszakai buszra vettem jegyet Shenzenből Guilinbe. A buszpályaudvaron szinte senki sem volt amikor odaértem. Kínában ez fura. Egy férfi mondta hogy üljek le és várjak itt. 

Majd amikor felálltam, hogy fotózgassak akkor az egyetlen hölgy aki ott ült a székeken rám kiáltott, hogy üljek már le, ne menjek sehova. Kiabált.
Itt ez a normális. Azt hinnéd, hogy mérgesek, de nem, ez itt a normális hangnem.
Nem hagyta abba.
Odajött hozzám és nagyon hadart valamit kínaiul. Szépen illedelmesen elmagyaráztam neki magyarul, hogy nagyon kedves meg minden, de egy szót sem értek abból amit mond.
Mintha megértette volna, mert szépen lassan, tagoltan elmondta ugyanazt újra és újra. 

Majd miután nem tudott velem mit kezdeni, leült kicsit arrébb.
Csak azt akartam hogy hagyjon már békén. 

A vécé a szokásos guggolós, ahol a talajon kialakított lyukba kell célozni, de itt is rosszabb fajta volt. A rosszabb fajta alatt azt értem, hogy vannak vécéfülkék, amelyeken az ajtók mellmagasságig, vagy olykor csak a derekadig érnek, tehát ha leguggolsz oké, de ha felállsz, a vécéző társaid alaposan szemügyre vesznek. És arra mérget vehetsz, hogy szemügyre vesznek.
Most is ez történt. Mintha alig várta volna hogy láthassa mit csinálok. Mármint a szomszédomban egy másik hölgy. Nem a kiabálós.

Ha tehetem nem vécézek ilyen helyen, de a hosszú buszút előtt, meg teát ittam, szóval muszáj volt.

Alighogy visszaértem, megjelent egy férfi és “Guilin”-t ordított. Mondom itt vagyok, értem jött, várjon, végre, csak felveszem a hátizsákom. De ő csak sürgetett, hogy kövessem már. Mikor megláttam a buszt nem hittem a szememnek.

A buszban csak ágyak voltak. Mindenkinek saját. Mekkora ötlet! Nem is értem Európában miért nincsenek ilyenek. Két emelet és három sor, csak ágyakból. A fejrész magasított és a lábam is pont elfért kinyújtva. Meleg pokrócokat adnak, ha valaki fázna. 

Van tévé, valami romantikus kínai szappanoperával épp. 

Csak arra emlékszem, hogy ment a busz, a kivilágított gyönyörű éjszakában én meg feküdtem az ágyamban, bámultam ki az ablakon, hallgattam a zenét és csak úgy voltam. Ágyban, de mégis menve valamerre, betakarózva. 

Hajnali kettőkor megállt a busz egy parkolóban és reggel ötig ott állt. Nem értettem minek. Később valaki elmagyarázta, hogy Kínában nem közlekedhetnek hajnali 2-5 óra között buszok az autópályán. Hát ezért.

12 óra után megérkeztem Guilinbe, ahol nagy feladat várt rám: megkeresni a kávézót, ahol aludni fogok. 

Ha tetszett a cikk, támogasd szavazatoddal a Lelkes blogversenyen itt: 

https://www.facebook.com/tobbvagy?sk=app_276686432417366&app_data=fullND...

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.