A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

Rita menni Kína

Az elmúlt 19 órában csupán ez történt velem:

Meguzsonnáztam Kathmanduban, megreggeliztem Kuala Lumpurban, megebédeltem Hong Kongban, és megvacsoráztam Shenzenben. 

Mindig is szerettem volna valami hasonló őrültséget véghez vinni, anélkül, hogy légiutaskísérőnek kellene lennem.

3 ország, megközelítőleg 6000 km, 8 és fél óra repülés, 1 óra buszozás, 1 óra várakozás a határon és íme itt vagyok: Mainland China. Ahogy ők hívják.

 

A hosszú repülőutak után végre megérkeztem Hong Kongba. Már pár napja eldöntöttem, hogy egyből átmegyek Kínába, és majd később visszajövök.

Ki is derítettem, hogy honnan indul busz a Shenzen Bay határhoz, ahol remélhetőleg Miki már vár rám. Mikivel 2006 óta ismerjük egymást és már régóta terveztem, hogy meglátogatom. 

Megvettem a jegyet és elmentem megkeresni a buszt.

Hamar kiderült, hogy ez nem is busz, hanem egy hétszemélyes gyönyörű, számomra luxus fekete 7 személyes személyautó. Gyorsan megnéztem a jegyem, az van ráírva, hogy coach. Eddig azt hittem, hogy a coach az busz. Mindegy, itt ez a coach.

Beültettek a kocsiba és a sofőr elkérte az útlevelem, hogy megnézze van e vízumom. Majd megvizslattam az utastársaim: a sofőrt is beleértve hatodmagammal ültem egy luxus Toyotában (nekem luxus), amiből az egyik japán állampolgár volt, a többi kínai. Nepál után nehéz volt megszokni a gyönyörű tiszta autót és azt, hogy a sofőr finoman jelezte hogy ugyan kössem már be magam. Kathmanduban a taxiban biztonsági öv sem volt, de ott a taxis csak legyintett, és elintézte azzal, hogy no problem. De itt rendszer van kérem.

Az utazás során mindig csak akkor gondolok bele, hogy milyen nehéz egyik országból a másikba csöppenni amikor ekkora kulturális sokk ér. Nehéz az átszokás, kell majd egy pár nap.

Egy óra alatt a határhoz ért kis csapatunk, ahol még egy óra várakozás, hőmérséklet mérés és kutyával átszagoltatás (bocs, ez még Hong Kongban volt) után át is értem a határon.

Ekkor a sofőr mindenkit a maga útjára engedett.

De most ilyenkor mi van? Itt hirtelen mindenki kínai! Európainak kinéző embert egyet sem látok. 

Semmi pánik! 

Új ország, nyelvet nem beszélem, ők nem beszélik az enyémet, ilyenkor a következő, jól bevált cselekvéssorozatot teszem.

Először is keresek egy vécét. Pipa. 

Majd keresek egy ATM-et, hogy vehessek vizet.

Majd leülök, nézelődök és várok egy kicsit.

Bemegyek a boltba, megkérdezem angolul, hogy hol van az ATM. Hárman gyűlnek körém és kisiskolás módjára kuncognak rajtam, de válaszolni nem tudnak. Vicces. Istenem mi lesz így velem?! Ekkor az egyik kedvesen mosolyogva mutatja hogy menjek vele és elkísér az automatához. 

Annyira szeretem, hogy az élet mindig megoldja a dolgokat. 

Lett pénzem, hurrá. 

Lett vizem. 

Miki is megérkezett és csaptunk is egy hatalmas vacsorát.

Izgatottan várom mi lesz velem ebben az országban.

Nekem ez annyira kínai!

Egyelőre!

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.