A sárga ruhás lány

"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

De ki is vagyok én?

“Hogy hívják hölgyem? - Ritának. 
Rita? Dehát az nepáli név! 
Jajj tényleg? Nem is tudtam.” 

Ilyenkor örülnek, én pedig rájuk hagyom. Mert én is örülök. Legyen hát nepáli. 

Szeretem őket. Mármint a nepáli embereket. Vidámak, nyugodtak, nem idegeskednek. Főleg nem felesleges dolgokon. Ők azt mondják: “Same-same.” Azaz teljesen mindegy. Vidámak, szelídek, alázatosak és természetesek. 

Segítenek. 
Próbálkoznak. 

És túlélnek. 
Ahogy én is. 

Épp ezért, amikor tudom azt…

-hogy hova menjek a reggeli kávémat meginni, vagy 

-hogy hol olcsóbb a vécépapír, vagy 

-hogy hol egyek egy jó dahl bat, vagy 

-hogy melyik pékségben omlósabb a croissant, vagy 

-amikor elindulok az úttesten és fél percen belül át tudok kelni rajta, vagy 

-ha van időm mosni, teregetni és még meg is szárad, vagy 

-amikor a városban bárhol is tesz ki a mikro tudom merre vagyok és merre tovább, vagy 

-amikor ismerősen fordulok be a sikátorba, vagy 

-amikor mindennap látok egy-egy újabb ismeretlen ismerős arcot, akivel az elmúlt 1-2 hétben    különböző helyeken összefutottam

- vagy amikor az árus ismerősen köszön rám az utcán

…na akkor olyan érzés, mintha otthon lennék. 

És túlélek.

Mert otthon lenni melengető érzés. Úgy érzem tartozom valahova. Tartozni valahová pedig jó.
De hol van az otthon? Hol van az én otthonom? 

Ezen a kérdésen csak azután kezdtem el gondolkodni, amikor először kérdezte tőlem meg valaki, hogy “Where do you live?” Nem tudtam hirtelen mit mondjak. Mert ugye sehol sem lakom, mégis mindenhol lakom. Elmeséltem az egész sztorit, hogy mit tettem, hogy jutottam ide és merre szeretnék tovább menni. Következő alkalommal már azt válaszoltam, hogy nomád vagyok, nem lakom seholsem, mert vándorolok, vagy ha tetszik “csavargok” mert ez így jó nekem. 

Nomád. Azaz harmóniában élek a természettel, az emberekkel, a világgal. Szabadon, vándorolva, egyszerűen, szerény körülmények között, az evilági javak birtoklását a minimálisra csökkentve. 

A következő kérdés általában az, hogy “What is your job?” Először azt válaszoltam, hogy semmi. De ez nem igaz. Mert utazó vagyok és írok is róla. Ami komoly munka. Nem fizetnek érte, de szívemet lelkemet adom bele. Ami már elég. Ezért egy ideje azt válaszolom erre a kérdésre, hogy “I am a traveller and a travel writer.” Ugye mennyire jól hangzik? Imádom az új munkám!

Most akkor be is mutatkoznék:
Rita vagyok. Nomád. Utazó.

A lelkem apró darabkáit hagyom emberek otthonában, szívében és mindenféle országokban. Ahogy ők is az enyémben. A lelkemben hordozom őket magammal.

Nincs otthonom. Mert nem is lehet csak egy otthonom, hiszen az egész világ az otthonom!

logo_kicsi.jpg

A sárga ruhás lány

Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Rita vagyok, és életvitelszerűen utazom. Ezen az oldalon érdekességeket találsz a világból, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről.

Épp itt vagyok: 

RENDELD MEG A KÖNYVEM!

borito.jpg

Kövess a Facebookon is

Küldök neked képeslapot!

img_5254.png

A sárga ruhás lány utazását az 
uniqa_logo.jpg 
biztosítja.