"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

A sárga ruhás lány

Emberi történetek: Joós Andrea, az élménypedagógus

2017. december 07. - A sárga ruhás lány

Merj más lenni! Merj önmagad lenni!

Mindannyiunk élete különleges valamiért. Felnézünk másokra, mert valami olyan dolgot csinálnak, amely boldoggá teszi őket, hiszen titkon mi is erre az érzésre vágyunk legbelül, de nehéz megtenni az első lépést saját életünk jobbra fordítása érdekében. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy változtatni nemcsak akkor lehet, ha ez ember elutazik. A saját életedben te is világgá mehetsz egy kicsit, a magad útján, csak meg kell keresni, hogy mi az, amire vágysz, amiben a legjobb lehetsz.

Emberi történetek sorozatomban eddig utazás közben megismert érdekes emberek történeteit mutattam be nektek, de most olyan életeket is szeretném ha megismernétek, amelyek rám is hatással vannak valamiért. Vagy azért mert számomra valami különleges dolgot visznek véghez, alternatív utakat járnak, vagy szimplán azért, mert mernek önmaguk lenni. Boldogok.

Azt kértem tőlük, hogy mutatkozzanak be, és mondják el magukról a számukra legfontosabbat. Mondják el mit csinálnak most, és milyen utat kellett bejárniuk ahhoz, hogy ezt az életformát élhessék.

Sorozatom szereplői hétköznapi emberek. Akárcsak te meg én. Azonban van bennük valami plusz, ami arra hajtja őket, hogy megvalósítsák azt, amire vágynak. Valaki az utazásban leli örömét, valaki másban, de fontos tudni, hogy abban leszel igazán sikeres, amiben örömödet leled.

A mai történet szereplője Joós Andrea - tanár, tréner, tv-s rádiós műsorkészítő, alkotóművész

22053185_2004940829546585_1289586502_n.jpg

Tovább

Kérj te is képeslapot Baliról az Agung vulkán károsultjainak megsegítésére

Sokan kértetek már tőlem képeslapot az elmúlt egy évben mindenféle helyekről, amerre épp jártam. Ezen a linken továbbra is megtehetitek. Karácsonyra még épp odaér!

fullsizerender_6_4.jpg

Azonban legyen ez most egy kevésbé hagyományos képeslapkérés. Szeretnék segíteni az Agung vulkán miatt kitelepítésre kényszerült helyi embereken, ezért a képeslapküldésre beérkezett teljes összeget az ő étkeztetésükre és mindennapi szükségleteik fedezésére fogom fordítani.

Tovább

Makepung: hagyományőrző bikafuttatás Balin

Reggel fél hét és már gyűrűzik a tömeg. Örülök, hogy épp nem esik és a nap sem éget még. A motorparkoló már félig megtelt és emberek sétálnak a rizsföldhöz vezető úton. Olyan érzésem van, mint amikor régen valami falusi eseményhez gyűltek az emberek és izgatottan vártam hogy kivel találkozom majd és mi fog történni. Ma reggel azonban nem tudom mire számítsak.

img_4428.jpg

Tovább

Nincs kifogás

A Magyarországon töltött két hónapom alatt meglátogatott a két András barátom (az utazgatok.hu és a Navigátor szerzői), hogy beszélgessünk és egy rövid videóban megmutassuk azt, hogy miért ne keressük a kifogásokat, ha szeretnénk változtatni az életünkön, vagy adott esetben utazni szeretnénk, hizen a vágyainkért tenni kell. Ez az epizód egy interjúsorozat része, ahol érdekesebbnél érdekesebb élettörténeteket ismerhetünk meg. 

Tovább

Indiai moziélményem

Mindig is tudtam, hogy ha eljutok egyszer Indiába, egy dolgot biztosan nem fogok kihagyni: moziba menni és megnézni egy igazi bollywoodi filmet. Mivel helyileg épp Chennaiban vagyok, be kellett érnem Kollywooddal. Így becézik ugyanis a tamil filmgyártás mekkáját, a Chennai szomszédságában található Kodambakkam városrész és Hollywood szavak összecsengéséből.

fullsizerender_6_1.jpg

Tovább

Buszos kalandok Chennaiban

(…) A madrasi repülőtér egyébként már a hamisítatlan indiai formát hozta. Az útlevélkezelésnél fontoskodó arckifejezéssel, de láthatóan összevissza bóklásztak az emberek, és bár a forma kedvéért megpróbáltak sort alkotni, szemmel láthatóan nem értették, mire jó az. A csomagkiadó futószalagját minden bizonnyal maléves szakemberek tervezték, mert eddig csak odahaza láttam ennyire lassú kihozatalt.

Valódi indiai innovációnak tűnt viszont az utasok tájékoztatása. Először hangosbemondták, hogy az első osztályon utazók csomagja ide érkezik, a többieké meg amoda – majd elkezdték teljesen véletlenszerűen adagolni a bőröndöket. Az utasok két megoldás közül választhattak: vagy rohangáltak ide-oda a két, egymástól rafináltan nagy távolságban elhelyezett futószalag között, vagy pedig várakozó álláspontra helyezkedtek és a többiek szemlélésével ütötték el az időt, míg a rohangálók eltűntek a csomagjaikkal.

Tovább

A Holt-tenger színei

A Holt-tenger a Földünk legmélyebb pontja. 21 féle ásványi anyag található meg benne, amelynek fele semelyik más tengerben nem lelhető fel, és kb. tízszer annyi sót tartalmaz, mint az óceánok vize. Jótékony hatása van a keringési rendszerre, többek között segíti a relaxációt, az anyagcsere zavarokat, táplálja a bőrt, és reumás panaszokra is jó. A magas ásványi anyag és sótartalma miatt az emberi test lebeg a felszínén, de nem élhető környezet halak vagy egyéb vízi élőlények számára.

fullsizerender_3_3.jpg

Tovább

Ilyen egy keresztelés a Jordán vizében

Sárga színben pompázik a táj, ahogy a kilencvenes úton haladunk dél felé a Jordán folyó mentén. Balra tőlem Jordánia hegyei fodrozódnak a folyó túloldalán, olykor mértani pontossággal sorba ültetett datolya pálma ligetekkel övezve, amelyek sajátos színfoltot kölcsönöznek a kopár domboldalak egyhangúságának.

img_2464.jpg

Tovább

Gitárzene, könyvbemutató és lila krumpli

Az utcáról először észre sem veszem az apró udvar bejáratát.

Majd amikor belépek a “kapun” a kis tábla mellett úgy érzem, hogy egy különleges világba cseppentem, olyanba, ahol megállt az idő. Olyanba, ahol az emberek nézelődnek, kíváncsiak és érdeklődőek, mosolyognak. Itt senki nem siet sehova. Miután rácsodálkozom erre a hívogató környezetre, megkeresem Gerdát és elfoglalom az asztalomat, ahová az érdeklődőket várom aznap délelőtt. Dedikálni fogok. Már várnak is rám.

fullsizerender_15.jpg

Tovább

Ilyen az élet Sumba szigetén

Petrával Balin találkoztam, amikor Ubudban járt látogatóban és azonnal elkezdtünk kedvenc témánkról, Indonéziáról beszélgetni. Tudtam, hogy Sumba szigetén tölti 6 hónapos szakmai gyakorlatát, azonban, hogy a valóságban hogy néz ki ez, arra nagyon kíváncsi voltam.
Amikor később nekem is elküldte egyik - a családnak és a barátoknak szánt beszámolóját - megkértem, hogy hadd jelentessem meg a blogomon. Olvasás közben olybá tűnt nekem, hogy a szumbai népek animista szokásai valahol a toraják és a floresi népek kereszteződései is lehetnének.

Petra beszámolója Sumbáról szól, de egyes részeknél mégis olyan, mintha egész Indonéziát írta volna le. Olvassátok szeretettel!

6.JPG

Tovább