"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

A sárga ruhás lány

"Az önértékelésem. Ez az alapja mindennek."

2017. december 21. - A sárga ruhás lány

Merj más lenni! Merj önmagad lenni!

Mindannyiunk élete különleges valamiért. Felnézünk másokra, mert valami olyan dolgot csinálnak, amely boldoggá teszi őket, hiszen titkon mi is erre az érzésre vágyunk legbelül, de nehéz megtenni az első lépést saját életünk jobbra fordítása érdekében. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy változtatni nemcsak akkor lehet, ha ez ember elutazik. A saját életedben te is világgá mehetsz egy kicsit, a magad útján, csak meg kell keresni, hogy mi az, amire vágysz, amiben a legjobb lehetsz.

Emberi történetek sorozatomban eddig utazás közben megismert érdekes emberek történeteit mutattam be nektek, de most olyan életeket is szeretném ha megismernétek, amelyek rám is hatással vannak valamiért. Vagy azért mert számomra valami különleges dolgot visznek véghez, alternatív utakat járnak, vagy szimplán azért, mert mernek önmaguk lenni. Boldogok.

Azt kértem tőlük, hogy mutatkozzanak be, és mondják el magukról a számukra legfontosabbat. Mondják el mit csinálnak most, és milyen utat kellett bejárniuk ahhoz, hogy ezt az életformát élhessék.

Sorozatom szereplői hétköznapi emberek. Akárcsak te meg én. Azonban van bennük valami plusz, ami arra hajtja őket, hogy megvalósítsák azt, amire vágynak. Valaki az utazásban leli örömét, valaki másban, de fontos tudni, hogy abban leszel igazán sikeres, amiben örömödet leled.

A mai történet szereplője Andi.

21919367_10208327578306790_1475784741_n.jpg

Marosvölgyi Andrea vagyok, Budapesten élek jelenleg és ma már olyasmivel foglalkozom, amivel mindig is szerettem volna. Ami lehetővé teszi számomra, hogy független legyek, mind időben, mind térben. Ez nagyon fontos nekem, mert így szabad vagyok, ha akarok, utazhatok, vagy utazva élhetek. Ritát onnan ismerem, hogy amikor kicsit több, mint egy éve bekattant, hogy változtatnom kell az életemen, ő volt az inspirációm és a válasz a „hogyan”ra. Amikor most megkért, hogy írjak magamról, mert a történetem mások számára példa lehet, először azt gondoltam, hogy erről fogok mesélni, azaz, hogy, hogy volt az, amikor én is eladtam mindenemet és kiköltöztem fél évre Balira. Aztán elkezdtem végiggondolni az életemet és rájöttem, hogy ennél sokkal fontosabb dolgokat tudnék átadni az életem kapcsán. 

Amikor anno erről a tervemről másoknak meséltem, mindenki azt mondta, hogy bátor vagyok és, hogy ők ezt nem mernék meglépni. Én viszont pont azt éreztem, hogy az lenne merészség, ha maradnék, nem próbálnék meg változtatni és szép lassan belefulladnék a saját életembe. Bár először őrültségnek hangzott egy csapásra mindent felszámolni, amit 6 éve építettem, kiköltözni a világ túlsó felére egy tőlünk teljesen különböző kultúrába, de tudtam, hogy csak egy ennyire radikális változással fogok tudni fordítani az életemen. A döntést volt nehéz meghozni, de onnantól kezdve, hogy az megszületett, már minden csak egy feladat volt a listán, amit ki kellett pipálni. Nagy elvárásaim voltak az úttal szemben, fejlődni akartam és tudtam, hogy azt csak a komfortzónámon kívül fogok.

Ez nem az első volt az életemben, ha végiggondolom, amikor az álmaimról volt szó, mindig All In-re játszottam. Így lett lakásom 21 évesen, amit aztán beáldoztam az első nagy álmom megvalósítására, egy vállalkozásra, amit 26 évesen elbuktam, mert sajnos még nem voltam elég érett jó döntéseket hozni. Elég drága tanulópénz volt, de valószínű többet tanultam, mintha két egyetemet fizettem volna ki belőle. Mindig bátor voltam kockáztatni azért, amit a fejembe vettem, nem sajnálva időt, energiát és pénzt sem, és ebben a bukás lehetősége is mindig benne van. Viszont mindig többet nyertem, mint amit elvesztettem (és ez nem pénzben mérhető), még akkor is, ha ez csak évek múlva realizálódott, és akkor is, ha ehhez pont az az optimista szemüveg kell, amit ezek által a bukások által kaptam, vagy fejlesztettem ki magamnak.

21912803_10208327577666774_511534483_n.jpg

Ebből lett anno az első személyi edző stúdióm, amiért nagyon keményen és kitartóan kellett dolgoznom, hogy kihúzzam magam a gödörből, de ez megtanított a kitartásra, ami addig nem volt az erősségem és egy csomó minden másra, ami akkor ahhoz kellett, hogy túléljem életem eddigi legkeményebb időszakát, ma viszont magabiztosságot ad az élethez és ahhoz, hogy elhiggyem magamról, hogy bármire képes vagyok, amit igazán szeretnék.

Amiket nyertem ezek által, az egy csomó olyan tulajdonság, ami ma én vagyok, és például, az, hogy ma ezt már elismerem magamnak, az is ennek egy pozitív hozadéka.
Az önértékelésem. Ez az alapja mindennek.
Tisztában lenni önmagaddal, a képességeiddel, az értékeiddel és elfogadni a gyengeségeidet is.  Az, hogy kiteszed magadat a megpróbáltatásoknak, majd megugrod őket - mert ha már benne vagy, hidd el, hogy megugrod-, felnyitja a szemed arra, hogy sokkal többre vagy képes, mint amit hittél magadról.

Ez olyan magabiztosságot ad, hogy már nem fogsz félni az ismeretlen dolgoktól, mert tudod, hogy bármit megoldasz. Hogy amiket régen tragédiának éltél meg, simán csak feladatok, hogy amitől félsz, az mind csak addig ijesztő, amíg ismeretlen. Legyen ez maga az utazás, vagy a boldogulás egyedül egy tökéletesen ismeretlen kultúrában, vagy egy teljesen átlagos dolog itthon, amire először képtelennek érzed magad. Ha ezekbe beleállsz, rájössz, hogy erős vagy és bármit el tudsz érni.

Már tudom, hogy bárhonnan fel lehet állni, ami talán a legfontosabb, mert így nem bénít le a félelem, hogy elveszítem, amim van, hisz tudom, hogy bármikor újra tudom építeni magam és ennél nincs nagyobb nyugalmat adó dolog a világon. Ez szabadságot ad, míg a félelem bezár és megfoszt egy csomó mindentől, amit megélhetnél.

Sokan nem merik megélni az álmaikat, mert nem mernek kockáztatni, ezáltal takarékon élik le az egész életüket és nem is élnek igazán. Talán ez az, amit legszívesebben átadnék másoknak. Azt a „tudást” vagy bizonyosságot, hogy minden lépéssel, amit az álmuk felé tesznek, csakis nyerhetnek. Vannak bukások, de a mérleg a végén biztos, hogy pozitív lesz. Ebben kéne hinniük.

Hogy cserélnék-e valakivel? Biztos vannak könnyebb, kikövezettebb utak, mint az enyém, de nem cserélnék. Gazdagnak érzem az életem, minden csúcs- és minden mélypontjával együtt.

Andi blogja elérhető ezen az oldalon, vagy követheted a facebookon.

Még több emberi történetet itt olvashatsz.