"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

A sárga ruhás lány

Emberi történetek: Joós Andrea, az élménypedagógus

2017. december 07. - A sárga ruhás lány

Merj más lenni! Merj önmagad lenni!

Mindannyiunk élete különleges valamiért. Felnézünk másokra, mert valami olyan dolgot csinálnak, amely boldoggá teszi őket, hiszen titkon mi is erre az érzésre vágyunk legbelül, de nehéz megtenni az első lépést saját életünk jobbra fordítása érdekében. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy változtatni nemcsak akkor lehet, ha ez ember elutazik. A saját életedben te is világgá mehetsz egy kicsit, a magad útján, csak meg kell keresni, hogy mi az, amire vágysz, amiben a legjobb lehetsz.

Emberi történetek sorozatomban eddig utazás közben megismert érdekes emberek történeteit mutattam be nektek, de most olyan életeket is szeretném ha megismernétek, amelyek rám is hatással vannak valamiért. Vagy azért mert számomra valami különleges dolgot visznek véghez, alternatív utakat járnak, vagy szimplán azért, mert mernek önmaguk lenni. Boldogok.

Azt kértem tőlük, hogy mutatkozzanak be, és mondják el magukról a számukra legfontosabbat. Mondják el mit csinálnak most, és milyen utat kellett bejárniuk ahhoz, hogy ezt az életformát élhessék.

Sorozatom szereplői hétköznapi emberek. Akárcsak te meg én. Azonban van bennük valami plusz, ami arra hajtja őket, hogy megvalósítsák azt, amire vágynak. Valaki az utazásban leli örömét, valaki másban, de fontos tudni, hogy abban leszel igazán sikeres, amiben örömödet leled.

A mai történet szereplője Joós Andrea - tanár, tréner, tv-s rádiós műsorkészítő, alkotóművész

22053185_2004940829546585_1289586502_n.jpg

Andreáról az interneten hallottam először, amikor véletlenül szembe kerültem a színező könyve adománygyűjtő kampányával. Belenéztem, és amint megláttam a rajzokat, átjárt valami egészen különleges érzés. A népi motívumokkal feldíszített emberi szervek látványa arra késztetett, hogy az alkotás mögé nézzek. Ekkor fedeztem fel hogy Andrea élete nem hétköznapi, ahogy az oktatási módszertana sem az. Majd felkértem, hogy írjon magáról néhány sort, amit fontosnak tart elmondani és mások számára is inspiráló lehet. Íme:

Joós Andrea a nevem. Szőlő volt a jelem az oviban.

Az elmúlt években készítettem egy statisztikát a small-talk és big-talk tengelyen, főleg azt figyeltem, hogy mit kérdeznek tőlem az emberek. Az első kérdés, amit általában feltesznek azok akikkel először találkozom, hogy kosaraztam-e. Utána a legtöbben azt szokták megkérdezni, hogy hogy kerültem a TEDxDanubia színpadára („A tanári pálya márpedig menő!” c. előadásom a legnézettebb magyar TEDx videó). A harmadik leggyakoribb kérdés, hogy miért vágattam le rövidre a hátközépig érő göndör hajamat, esetleg talán életközepi válság vagy szakítás?

Az első kérdést minden magas nőtársam ismeri, és ahogy nekik is, nekem is van kidolgozott válaszom. Igen kosaraztam, de utáltam, mert folyton el kellett venni egymástól a labdát, jobb szeretem a röpit vagy a teniszt. A TEDxDanubia története egyszerű: jelentkeztem az előadói pályázatra. A hajam pedig nem életközepi válság miatt rövid, hanem mert szeretem így, és mert egy közösségi opera címszerepét énekeltem tavaly, amihez passzolt.

22092578_2004942152879786_1319557279_o.jpg

Ha ezeken a bemelegítő körökön túl vagyunk egy beszélgetésben, szeretem kicsit feljebb tenni a lécet. Pl. azzal, hogy megkérdezem a beszélgetőtársam legutóbbi sikerét (bármilyen siker, amit ő annak érez). Ha látom, hogy van tér, akkor az életének a jelenlegi kihívásáról is érdeklődöm. És utána lehet játszani is, pl. hogy ha egy szakmával kellene jellemezni a személyiségünket, mi lenne az.

Kezdem az utolsóval: én hekker vagyok, a szó egészen elvont értelmében. Diplomám és szakmám szerint biológiatanár, de nekem nem a biológia ebben a fontos, hanem a gimis diákok akiket tanítok. Olyan tanár szeretnék ugyanis lenni, mint amilyenre én vágytam gimnazista koromban. Ezért azzal szórakoztatom magamat, diákjaimat és tanárkollegáimat (és újabban a tévénézőket és magazinolvasókat is), hogy megkérdőjelezem és újragondolom a tanárság egyes elemeit; a pedagógus öndefiníciójától kezdve az egészen elemi dolgokig: pl. hogyan lehet a puskázást legalizálni, vagy a felelést szórakozássá tenni. Olyan vehemenciával teszem ezt, hogy erre a sajtó is felfigyelt, pl. itt van ez a videó, vagy olvasnivalónak ez az interjú vagy ez az interjú.

A jelenlegi kihívásom az egészséggel kapcsolatos. Egy olyan felnőtteknek szóló színezőkönyvet készítettem, amelyben anatómiailag pontosan, de művészi igénnyel vannak megrajzolva az emberi szervek — konkrétabban: a magyar népi motívumok világába utazhat, aki a könyvet a kezébe veszi. Egy sikeres Kickstarter kampány keretében gyűjtöttem össze a pénzt a kiadásra, és november 11-én volt a könyv bemutatója.

A legutóbbi sikerem pedig: kezd beállni a rendszer az életembe. Egy egészségügyi probléma miatt megállásra kényszerültem ugyanis a nyáron, és mostanra kezd kialakulni valamiféle egyensúly a munka-pihenés-mozgás koordinátarendszerben. A munka mellett jógázom, futok, kórusba járok, és minden nap időt szentelek a csendre és az imára. Kezd kialakulni az a belső béke, amit a spanyolországi El Camino végigjárása közben találtam meg először. Bár tervezem, hogy majd még visszamegyek oda (harmadszorra is), de már nincs szükségem erre az útra ahhoz, hogy megtaláljam a saját ritmusomat és jóban legyek önmagammal.

És ez el is vezet minket ahhoz a kérdéshez, ami egy beszélgetésben szerintem a legérdekesebb: az életcél. Az enyém csak kb. egy éve fogalmazódott meg, de ahogy telik az idő, egyre jobban letisztul. A célom, hogy napról napra közelebb kerüljek Istenhez. Az ő céljait szeretném szolgálni azzal a rengeteg adománnyal amit tőle kaptam. A munkámban és a szabadidőben ugyanez vezérel — a tanítványaimmal, a kórussal, a családaimmal és barátaimmal, a régi és új ismerősökkel és a kollegákkal való időtöltésemben ez a legfontosabb nekem. Vallási keretnek a katolikus egyházat, azon belül a jezsuita lelkiséget választottam, módszernek pedig a jezsuita meditációs imát.

Andrea színezőkönyvét te is megrendelheted ezen az oldalon, vagy követheted a facebookon.

Még több emberi történetet itt olvashatsz.