"If you judge people, you have no time to love them." – Mother Teresa

A sárga ruhás lány

Keleti kényelem: tejben, vajban, virágszirmokban fürdés

2017. március 24. - A sárga ruhás lány

Az elmúlt hetek nagy részében nomád életet éltem. Sokszor nem volt csak sós vizem fürdeni, és a bőröm is eléggé bekoszolódott. Hiába zuhanyoztam le, vagy öntöttem magamra a hideg vizet hordóból, úgy éreztem nem vagyok elég tiszta. Eldöntöttem hát, hogy elmegyek egy testradírozó masszázsra, hiszen úgyis kellenek a saját tapasztalatok a Bali útikönyvbe, amelyet épp nektek írok. A majd két órás kezelés 3600 Ft-ba került Ubudban. És hogy melyik szalonban történt mindez? Hamarosan kiderül az új útikönyvemből! :)


Addig íme a tapasztalatom:

A szoba egyszerű bambuszfalakkal volt körbevéve, a falakon frangepáni virágot ábrázoló festmények lógtak. A masszázs ágyak mellett a sarokban egy hatalmas méretű kád állt, kövekkel kirakva az alja. Arra gondoltam, hogy ilyet szeretnék majd magamnak, ha egyszer lesz egy állandó otthonom.

Úgy kezdődött, mint egy normál masszázs. Kiválasztottam az illóolajat (rózsa), majd lefeküdtem az ágyra, fejem a lukas párna belsejébe fúrtam és hallgattam a kellemes zenét a háttérben. A lány értette a dolgát, bár egy kicsit erősebben is nyomkodhatott volna. 

Az egy óra végére teljesen elszunnyadtam, alig bírtam kinyitni a szemem, amikor meg kellett fordulnom.

Ezután rámkente azt a cuccot. Nem tudtam mi az, csak annyit éreztem, hogy picit ragad és hogy állni kell hagyni a bőrömön, mert a lány letakarta a hátamat egy saronggal és elhagyta a szobát. 

Pár perccel később kezdte leradírozni a bőrömet a rámkent fehér anyaggal, ami közben kicsit rám is száradt. Közben megtudtam, hogy ez tej. Nem olyan mint a bolti, hanem egy szalonban előállított speciális bőrradírozó tej.

Jó húsz perces volt a radírozás projekt, amiután a joghurttal locsolás következett. Hűsítő volt ebben a melegben, jól esett, hogy szétlkente a bőrömön. A szaga alapján megállapítottam, hogy sima natúr.

Pár percig még hagyott feküdni, aztán rámutatott a kádra, hogy üljek bele.

fullsizerender.jpg

A csordultig engedett víz langyos volt és a tetején színes virágok úszkáltak. Csodálatos érzés volt, hogy ez az enyém, és bele is fekhetek.

Ahogy hozzáértem a saját bőrömhöz, éreztem, hogy mennyire puha és selymes lett. Nekifogtam hát a teámnak, amely ott gőzölgött a kád szélén és becsuktam a szemem miközben arra gondoltam, hogy mennyire hálás vagyok, hogy itt lehetek újra.